Nekem az is érdekes a Vác-(Szeged)-Genf ingázásban, hogy segít váltani. Karácsony után, mikor január elején visszatérünk ide, mi le is zárjuk az ünnepi időszakot: nem kell kerülgetni a leköszönő-szomorkodó karácsonyfát (mivel nincs), nem kell megenni/kidobni a maradék szaloncukrot/száraz beiglit, nem kell végiglátogatni az ünnepek alatt kimaradt családtagokat. Január van, új év, új kezdetek.
És most is, kicsit ironikus módon abban a pillanatban kezdett el zuhogni az első igazi őszi eső hogy felültem a Genfbe tartó repülőre, és mire ideértem már nem volt kétségem: elmúlt a nyár. Mikor elmentem innen, ragyogó, fülledt augusztus volt, most meg aranybarna ősz van. Az ablak előtti fáról potyognak a falevelek, számban forraltbor és sültgesztenye íz (ezt a szezont meg is kell hogy kezdjük hétvégén), a bevásárlólistámon tegnap a sütőtök és a mandarin nyitották a sort. Elpakoltam a nyári ruháimat, és előszedtem a meleg pulcsikat. Nekem ez így könnyebb is, nincs átmeneti időszak, szia ősz, örülök neked.
Tudom hogy magam vagyok a színes öltözködés nagykövete, és ez nagy valószínűséggel 70 éves koromig velem is marad (utána meg már nem lesz erőm új ruhákat venni), de így hogy lassan 35 éves leszek, egyre többször veszem észre hogy a letisztult öltözködés (is) vonz. Például a ruhák/kiegészítők amiket most otthon vettem, egyáltalán nem jellemzőek rám. Persze, legyen 1-2 színfolt, de inkább csak kiegészítésként az egyszínű, sokszor sötét alap mellé - az őrült színkavalkádból lassan-lassan kiöregszem. És fura, de a pasimon is ezt veszem észre, egyre kevesebbet hordja a vicces, színes pólóit, sőt, ezen a nyáron már csak feketét és szürkét volt hajlandó hordani, és jól is áll neki. Bár be kell vallanom, hogy mikor nyáron a szomszéd csajszi jött szembe velünk az utcán, és végignézve bohókás cuccainkon azt mondta hogy úgy nézünk ki mint Jancsi és Juliska, azt mindketten bóknak vettük.
Azért mesélem most ezt, mert otthon megvettem a 2897. kabátomat, egy khaki színű ballonkabátot (Zara), és persze színes harisnyával, színes sállal és fekete bokacsizmával fogom hordani, mégis úgy érzem hogy ettől a kabáttól majd kicsit komolyabb leszek, vagyis legalábbis felnőttebbnek tűnök majd, nem annyira a lökött, bohém csitrinek mint akinek általában öltözöm.
Ő az, karcsúsított, zsebes, őszi meleg:
És valahogy így képzelem el magam, ahogy flangálok, egyik kezemben forralt bor, a másikban sült gesztenye:



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése